Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke (1992) műemlék épületként tartja nyílván.

Az Olttól nyugatra (az Alsó erdőalja nevű mezőn) a Vermet pataktól délre található egymagában. Építési ideje ismeretlen. Köpeczi S. József (1929) XV. századinak vélte, két magas keskeny felül inkább háromszögben mint csúcsívben végződő kő ablakkerettel és leszelt ívű késő gótikus ajtókerettel.

A hagyomány szerint a kápolnát Tankó Margit emeltette 1661-ben. A legenda szerint az említett asszony fia az Oltra hajtotta itatni állatait, amikor hallotta a félrevert harangokat, a lármát, a kiabálást, jajveszékelést és látta, hogy a tatárok felgyújtották a falut. A vízparti nádasban rejtőzött el, hogy túlélje a veszedelmet. Ugyanakkor édesanyja jajveszékelve rohant az Olt felé, hogy fiát megkeresse és megmentse. Hosszas keresés és kiabálás után végül rátalált. Együtt rejtőztek el, együtt imádkoztak Szent Margithoz, az anya védőszentjéhez segítségért és megfogadták, hogyha megszabadítja őket a veszedelemtől azon a helyen kápolnát, építenek tiszteletére. Amikor a tatárhorda elvonult, előmerészkedtek a rejtekhelyükről és látták a falu üszkös romjait, házuk omladékát, csak akkor fogták fel igazán milyen nagy veszedelemtől szabadította mag őket Szent Margit. Ígéretüket betartva 1661-ben megépítették a kápolnát, amely többszöri tatarozás után ma is áll. A hagyomány valójában onnan is eredt, hogy a kápolna Tankó birtokon fekszik.

1823-ban teljesen romos állapotban volt. Püspöki sürgetésre Henter János "kápolnabíró" javíttatta.

Falfestmény nyomokat is felfedeztek, melyek korát XIV. század harmadik negyedére teszik. Ma ez a falkép a Csíki-medence eddig ismert legnagyobb középkori falképe. Ld. képeslap

A deszka mennyezetű kápolna egyetlen ékessége a XVI. századi szárnyas oltár volt. Ez az oltár az 1950-es években megsemmisült. A szárnyképeken Szent Erzsébet, Szent Borbála, Szent Ilona, Szent Veronika és Szent Ágnes volt látható. Nagyobb méretéből arra következtettek, hogy nem a kápolna részére készült, hanem a plébániatemplom mellékoltára lehetett. 1944 őszén a szárnyasoltár maradványai elpusztultak.

Ma már hagyománynak számít a július 14-I Margit búcsú, amikor a tepelülés lakossága a kápolnához zarándokol és a természetben hallgatja végig Isten igéjét.